Naplók, jegyzetfüzetek

Írtam már, hogy készítek két naplót - nos elkészültek. Az egyiket Zsuzsinak adtam, mert már régóta érett neki amúgy is egy új (illetve nagyobb, másik) jegyzetfüzet a kötős-varrós dolgaihoz, a másik majd Rékához kerül. Ildi most hoppon marad, de ő úgyis kap egy csomó repi-naptárat a gyógyszerügynököktő, erre kb mérget veszek ha kell ...

A Zsuzsié 160 oldal, szokásos ikeás papírból, a borító pedig egy ajándékszatyor újjászületése. A gerinc fotókarton, a matrica ferihegyről szermányolt lufthanzás bőröndjelölő ...

A Rékáé nem lett ilyen szép (utólag és előre is bocs, Réka), mert a gerinc először is túl széles lett - persze lehet, hogy mire tele lesz írva és ragasztgatva, jobban néz ki majd, mert arra lett tervezve, hogy sokminden belekerül majd, de most egy kicsit olyan - hát nem mértani és akkor finoman fejeztem ki magam.

 180 oldal, szintén ikeás papír, a gerinc kemény karton és szappanos díszpapír remix, a borító ajándékszatyor.

Mindkét könyv varrva, ragasztva, a belső borítók Ági féle vékony gyöngyházfényű papírból. (páráppápárá ájmlávingit)

A következő a saját új kertes könyvem lesz, de előtte megcsinálom anya iskolai földrajzatlaszát ...

Annáskönyv javítás

Nem csak a mi gyerekeink, de a legtöbb mai 2-5 éves gyerek egyik kedvenc könyve Bartos Erika "Anna Peti Gergő" sorozatának bármelyik tagja. Legalábbis a mi ismerettségi körünkben nincs olyan gyerekes háztartás, ahol ez a könyv ne fodulna elő legalább egy-két (kilenc-tíz) példányban. Nos büszkén állíthatom, hogy a gyári kötésnél jóval tartósabb, strapabíróbb (és néhány esetben szebb) borítót sikerült kifejlesztenem. Persze volt alkalmam gyarkorolni bőven, nálunk először Vince volt a nagy fan, mostanában meg Luca jár kel a hóna alatt egy példánnyal - sőt alváshoz is kell egy, ami az ágy és a fal (matrac) közé van bedugva).

Szóval az Annás könyvek eredeti borítója egy idő után megadja magát. Maga az ív kötés stabil, de a belső borító valahogy nincs jól ragasztva, és ha egyszer meglazult, akkor előbb utóbb kiszakad.

Még Ágitól van egy pár metálvényű fotókarton, általában azokból készítem el a belső borítót. A titok, hogy egy nagy lapot ráragasztok és rá is varrok az ívekre kívülről. Így ha a ragasztó meg is adná magát (még erre sem volt példa), a varrás még mindig megtarthatja. Persze lehet, hogy azért olyan tartós a végén, mert ilyen dupla dinamitba van csomagolva ...

A végén a rávarrt és ragasztott belső borítót a külső borítóra ragasztom - és legalább egy napig préselem. (Általában a jól bevált Pannon Enciklopédia vagy az éjszakai böngészők látják el eme nemes feladatot.)